A spanyolok általában nagyon segítőkészek, a bérbeadómmal összefutottunk az utcán, elmondta mik az olcsó helyek. Autentikus volt. Találkoztam az argentin útitársammal kiderült, hogy argentinában börtönpszichológus egy női börtönben, ahol az őrök alázzák a 20 százalékban gyilkos, a többiben droghasználó populációt, ezért a jogaikért harcol többek közt. Azért ez érdekes. Itt az egyetemen meg továbbtanulni jött valami ilyesmit, hogy "pszichológia életveszéles helyzetekben". Megkérdeztem nem akar e megismerkedni egy helyes göndörhajú barnabőrű fiatalemberrel. Alig bírt magával, úgyhogy Gás ne habozz gyere minél hamarabb csak rád vár!:)
Ma megvolt az első munkanap a kórházban. 8-ra kellett beérnem a reggeli konzultációra. Gyalog mentem, el is késtem, kicsit több az út mint a moszkva budagyöngye távolság (kicsit több, mint 30 perc), viszont a tengerparton elég hangulatos így reggel... Első gyakorlat a trauma hát semmi extra olyan mint otthon így első nap alapján, egy dolgot kivéve, hogy a műtőssegéd fickó másfél órán át oktatta a sebészeket, hogy hogyan kell a térdkeresztszalag plasztikát kivitelezni. A beteg csak epidurálva volt gondolom mindent hallott és értett én szerencsére csak a felét értettem. Az új kis csoporttársaimmal, akik nagyon kis szolidak eddig, egy óra után kijöttünk a műtőből. Ezzel véget is ért az első nap, láttam másfél műtétet. Olyan, mint otthon, bár azt mondták a spanyol medikus kollégák, hogy jobb lesz, meglátjuk... Végül itt van pár kép, amit még vasárnap meg tegnap lőttem itt-ott a kikötőrészen meg a környéken.