Mondta Lukas tegnap este, így hát pihenés helyett megünnepeltük a hétfőt, mert miért ne.. Sosem baj a hetet normál módban indítani de néha nem árt egy kis hétfőesti kártyázás meg blogírás félszemmel, mert kettővel nem láttam...
Tegnap csöppet ideges lettem, mert pénzért jöttek tarhálni eddig kedvesnek, rendesnek hitt házigazdáink. Végül minden jóra fordult és megbékéltek az igazsággal, miszerint épp eleget fizetünk hárman ezért a lakásért, ami nemcsakhogy elég... Lényeg a lényeg, havonta fix összegért élünk, a rezsi is benne van, főleg szerződés szerint nem illene belénk kötni. Azért megpróbálták a zsugori szemétládák.

Mindenesetre régen fűztem tovább a fonalat bőven itt a helye a pótlásnak. Múlt hét hétvégén a karnevál végeztével Cordobába utaztunk, ami az eső ellenére végül egész tartalmasra sikerült. Először az arab kalifátus cordoba-közeli adminisztrációs központjának romjait (ezt utólag egy rövidfilmen, 3d-ben, 30 percben, számtógépen rekonstruált videón láthattuk eredeti valójában), majd a cordobai katedrálist jártuk be. A katedrális eredetileg mecsetnek épült, mely a a mai isztambuli Kék Mecset méreteivel vetekszik, a spanyol kereszténység térhódítása folyamán keresztény katedrálissá vált. Még az avatatlan szemknek is, mint az enyém feltűnik a kettősség. Óriási belső teret láttunk, melyet szabályos oszloprengeteg szabdal, mégis középen a jól megszokott keresztény szentély kap helyet. Emellett az épületben több szentélyt láttunk, melyek néhol zavarbaejtően giccsesre sikeredtek. Ezek mellett bejártuk cordobai középkori börtönt, mely továbbra is őrzi a spanyol inkvizíció brutális eszközeit (érdekes mert, alapvetően királyi palotákra jellemző kertet látunk, mégis az éden közepén befigyel az élesre hegyezett márványoszlop, melyben a hitetleneket húzták karóba...)
Ezután megérkezett Kriszti és innentől együtt telt az idő. Sajnos Cadizban is esett mégis kvázi napsütésben néztünk le a városra Cadiz egyik híres tornyából a Torre Tavirából, ahol az első spanyol camera obscurán(periszkópon) át láthattuk a várost. Kiderült, hogy Cadiz szerte világítótornyokat építettek a kereskedők házaik tetejére, hogy az érkező hajóknak jelezzék, hogy jó helyen járnak. A napsütéses idő egy kevés strandolást is megengedett. Sajnos két tásadalmon kívüliségükkel elégedett magyar hajléktalan is megtalált bennünknek, akiktól hasznos infót várva csak üres ömlengést kaptunk. Egy nap gyakorlat után 4 napot madridba töltöttünk, ami baromi jó volt. Lényegében bejártuk a várost, a legkényelmesebb módon szinte mindent láttunk, Madrid tereit többek között a Plaza Majort, templomait, a madirdi Szent Ferenc Bazilikától kezdve (ahol egy lelkes forma a bazilika belső folyosóin keresztül, majd másfél órán át mesélt nekünk) a 3000 éves Debod templomig, melyet a II. világháborúban nyújtott segítségért kapott a spanyol állam, miután segítettek megőrizni a nácik által veszélyeztetett, egyiptomi Abu Simbel templom-együttest. Tényleg úgy kell elképzelni, hogy a város központban, egy park közepén ott figyel a 3000 éves egyiptomi templom. Nagyon fasza. Amúgy Madrid épületei a budapestiekre és a barcelonaiakra meg az ötvenes évekbeli, new yorki épületek keverékére emlékeztetnek... Mindent összevetve három hibáltan napot töltöttünk Madridban és még az ételekről nem is beszéltem. Elsőként említendő a Museo del Jamón, mely madridközpontszerte megtalálható. Itt lényegében az eredeti spanyol módon készített sonka kapható TÖBBEK KÖZÖTT!, baráti áron és hangulatos környezetben. Emelett Madridban árulják az egyetlen és igazi rántott tintahalas szendvicset, a bocadillo de calamarest, az egyedülálló garnélarákos krokettet és a mindentbele cocido-t. Rengetegen vannak, és sokfélék az utcazenészek és szintén rengeteg a meleg a belvárosban.
Többek közt Krisztivel még mestergulyást, meg mákostésztát is főztünk. A gulyásba tv paprika helyett kaliforniai került de így is hibátlan lett.
A múlt hétvégén évszázadok óta nem látott apály érte Cadízt, állítólag nemcsak a hold, hanem a nap és a föld együttállása okozta. Úgyhogy vasárnap mikor a dagályjelentés szerint a legnagyobb volt az apály, holland barátommal körbesétáltuk a San Sebastian kastélyt a szabaddá vált tengermederben. A kastély katonai övezet, nem lehet bejutni, körülötte viszont kb. 50 méterenként változik a tengerfenék és ókori római sétányok tűntek elő a tenger helyén... Lássátok a képeket.