piloencadiz

Az utam háromnegyedénél járok. A legjobb, hogy kb. másfél hete töretlenül teng a nyár, néha kicsit fúj a szél de egy szavam sem lehet. Peti múlt hét szerdán jött meg, egy kellemes pihenős nyári hét áll mögöttünk. Cadiz erre az időjárásra van berendezkedve, ha itt esik az eső főleg ha szél is van, akkor az olyan mintha slaggal locsolnának oldalról, a város teljesen kihal nagyjából semmit nem lehet itt csinálni. Ellenben ha kisüt a nap, lehet nyomatni a parton, akkor itt minden életre kel. Lehet itt sportolni (értem itt a frizbit meg a beachballt), közben akár inni egy kis sörikét a parton, valamelyik kisebb téren leülni egy kávéra, vagy bedobni egy tapast, aztán mikor már elfogyott az energia a sok napfénytől, este valakinél iszogatunk, főzögetünk, ez aranyélet most...

Szombaton Rondába és Malagába utaztunk 98 másik erasmusos pajtásunkkal. Rondában mindössze két órát voltunk az viszont tartalmasan telt. A város két sziklaszirtre épült, amelyet 2 kisebb híd köt össze. 2 órában kicsit sietősen körbejártuk a kis utcácskákból álló kb. 1 km átmérőjű óvárost, benéztünk egy templombe is ahova 1 euroért betérhettünk és fölmehettünk a harangtoronyba, ahonnan lényegében a rács miatt és az övező házak miatt nem sokat láttunk. Itt ért minket a déli-harangszó, ami kellemesen belekondult az arcunkban 1 millió bellel... Tovább is mentünk hát Malagába, ahol hamar rájöttünk, Petivel meg Justinnal, hogy 100 emberrel várost nézni nem lehet, ráadásul a neoklasszikus stílusban épült andalúzia templomokból rengeteget megnéztünk már, így inkább leváltunk és felmásztunk a Malaga közepén emelkedő hegyen álló, Gibralfaro (wikipédia: ='Rock of Light') ókori föníciai erőditmény romjai közé. A hegygerincen lefel sétálva utunkba kerül az Alcazaba, mely egy Mór erődítmény, aminek csak a két belső fala maradt ép, miután a Spanyol Reconquista során, Isabella és Ferdinand visszafoglalták, majd fennhatóságuk jelképeként a belső citadellába felépítették a "Torre del Homenaje"-t.(~a hódolat tornya). Az Alcazaba-n járkálva falakkal elhatárolt bonyolult alapszerkezetű kerteket, meg kisebb termeket láthatunk, körben pedig az erőd alatt elterülő várost, és kikötőt. Este a város éjszakai életébe is belekóstoltunk mivel a busz hajnali kettőkor indult vissza Cadizba. Nagyon kerestük az előre betervezett szórakozóhelyet, ami végül nem is volt nyitva, miközben rábukkantunk, egy tűzraktérszerű helyre, ahol kellemes goazene mellett sörözgettünk, 2 másik észt erasmusos lánnyal. A parti végül egy bankszerű diszkóban folytatódott, mindenki el tudja képzelni, mennyire jó lehetett. De innen már csak lefele volt, a kocsmánkba visszatérve, egy amatőr zenekar játszott, ami valami irgalmatlan nagy büntetés volt. Minden zenész saját magával van elfoglalva, semmi koncepció csak az önkielégítés a hangszereken, így szépen szólva. Ezután már csak a buszhoz mentünk, amit négy óra éjszakai-buszozáshoz lehet hasonlítani. A kartámlámon az egyik észt lány cipőtlen zoknis lába hevert, ami alattomos módon nehezítette a hazautat, az idő szinte végtelennek tűnt, a távolban pislákoló fények már-már Cadizra emlékeztettek, amikor a "131 km Cadiz" tábla pillanatok alatt felpofozott bennünket... Legalább ültünk....
Azóta ismét belgyógyászat délelőtt, meg strand délután...:)...
Végül ma este vacsora a lengyeleknél, Elena meg elment egy hétre észak-spanyolországba! Olé!!!