piloencadiz

A héten elkezdődött a belgyógyászat gyakorlat, ami rendkívül unalmas de ez nem a doktorok hibája hanem a belgyógyászaté. Mindenesetre túl sokan is vagyunk, így nem kell mindennap bejárni ami ellenben hibátlan.

Az utolsó bejegyzés óta főleg Cadizban voltam fotóztam a naplementét nepfelkeltét kórházba menet, ahogy azt illik. Február elejével kezdetét vette a karnevál előszele. Ilyenkor, mint kiderült, a város gimnáziumaiban dobosok, fúvosok kis körökben gyakorolnak a márciusi ünnepi felvonulásokra. Minden én márciusának első teljes hetében rendezik meg a karnevált, ami a helyi kortársak szerint lényegében a mértéktelen ivászat, beöltözés és mulatozás hete + A gyakorlataim is elmaradnak = Hibátlan.

A múlthét második felében a trauma vizsgára készültem, ami aztán szerencsére sikerült is(a facebookon igen, szerényen megosztottam az eredményt). Péntek este ezt meg is kellett ünnepelni. Úgy terveztem elmegyünk flamencot nézni szobatársaimmal egy jó kis helyre a közelbe, ahol péntekenként rendszeresen flamenco estet tartanak. Ezen a pénteken nem... Szívás, igaz egy rövid részletet láttunk egy nem előre betervezett flamenco performance-ból, ami szintén a kerneválra való készülődés része volt de végül egy csendes otthoni sörözésbe torkollott a dolog. Kiderült, hogy a neurotikus tisztaságmániás olasz csaj szobatársunk egy irgalmatlan hülye picsa. Eddig mindig próbáltam neki új esélyt adni de mindet eljátszotta. Fél ötkor hajnalban arra ébredtem, hogy teát főz. Reggel 10kor meg nem lehet bemenni a fürdőszobába mert már fönt van, és csak úgy hajmosás nélkül szárítja a haját. Legalábbis gondolom mert csak a hajszárítót hallom. Beszól ha kis olajat teszek a tészta vizébe, hogy hogyan takarítunk, mosogatunk. Higgyétek el, kegyetlen. De ma reggel végre sikerült neki örömet szereznem, a masszív hagymaszag amivel a rántottámat készítettem megízesítette az ő reggelét is és nem is volt direkt, csak megjegyezte hogy milyen büdös meg hogy lehet ilyet reggel és dühösen becsapta a szobaajtaját...:)

A lényeg a tegnapi kiruccanásunk volt a közeli városba Jerez de la Fronterába. Ketten indultunk a francia sráccal, akit ezentúl Ben-nek hívok. A város nagyon szép (képek), meglátogattuk a Katedrálist ami ingyen bejárható és gyönyörű, illetve az óváros kis utcáin járkáltunk. De! a lényeg a portói borpincékhez hasonló helyi pincészet, mely kihagyhatatlan. 11-14 euroért szolgálgtatások sora várja a kritikus látogatót Tio Pepe pincészetében. Először kis piros dízel vonat érkezik értünk, mint a vidámparkban, amivel körbejárjuk a pincészetet, beleértve a hordóhegyeket, a palackozó üzemet, útközben demonstrációképpen megnézünk pár ősi használaton kívül desztilláló szerkezetet, miközben a spanyol idegenvezetőnk mindenről szól pár szót.  A túra végén megnézhetünk egy filmet a Jerezi borkészítés helyesebben mondva sherry(=portoi) készítéséről melyet a világ mind a 6 kontinensére exportálnak (a hatot magyarázandó felvillan egy kép amint Scott Kapitány és csoportja Tio pepét fogyasztanak az Antarktiszi expedíciójuk során) A túra legalább egy órás a végén az ember elégedett, hogy a befizetett pénzért bőségesen ellátják hasznos információval. A borvidék lényegében 3 város által bezárt háromszögletű területen terül el, ami különleges földjéről, és a speciális mikroklímáról.  A bort egyébként hordókupacokban érlelik, aminek az alján a legidősebb a tetején a legfiatalabb bor van. A hordókat x időnként helyezik egyre lejjebb, miközben mindig keverik a felette levővel. A folyamat végén nem teljesen világos (a spanyol idegenvezetés miatt) de lényegében nagy desztilláló edényekben forralják a bort meg a brandyt így ötvözve a kettőt. A Tio Pepe sherry így kapja egyedülálló ízét és hírnevét. Nyamnyam. A túra után már alig bírunk magunkkal, hogy megkapjuk a kóstolót, ami egy fél liter, száraz Tio Pepe, és három másik (Alfonso,Croft és Soldera) típusú sherryk kóstolójából állt. Ebben a sorrendben egyre édesebbek a sherryk. Látható hogy délután 15:40 körül ez sok. De nem lehetett ott hagyni. A túrán összefutottunk egy cadízból ismerős spanyol sráccal Jesússzal, akit olasz házikedvencünk révén ismerünk. Ő is a barátaival volt Jerezben így utunkat együtt folytatva a nap hátralevő részét bárokban töltöttük. Az utolsóban egy gitáros-harmónikázó duó bluest-flamencot-jazzt játszott, ami elég zsír volt. Végül visszavonatoztunk Cadízba... 

Olé