piloencadiz

Múlt hét csütörtök óta ihaj-csuhaj, dínom-dánom volt itt minden 5 nap és éjszaka, tegnap éledtem, ma írok. Csütörtökön reggel lezajlott az utolsó kórházi gyakorlat a hétre, dél körül egy kicsit úsztam a helyi uszodában, majd délután visszatértem a kórházba, ahol az ortopédia iránti érdeklődésemet egy térdprotézis beültetésben való részvétel erejéig újból kielégíthettem, majd este német barátaimmal egy kb kifejezetten erasmusosoknak való kocsmában kipihentük a hét fáradalmait. Péntekre frissen ébredve délután kinéztünk az utcára, ahol éppen az idei évi istennő került megválasztásra Cadíz egyik főterén. Az elekciót felvonulás előzte meg, a városháza előtti térről lovaskocsin vitték a nimfákat a Plaza San Antoniora, ahol egy órás nem túl meggyőző rövid tánc után megválasztották a legszegényesebb előadást nyújtó nimfát. Igazi bunda, kicsit csalódtunk. De a nagy ijedtségre elugrottunk a másik erasmusgyűjtőbe, ahol egy isteneset mulatoztunk többi társunkkal, míg mások még a szombati jelmezeiket keresték. Városszerte rengeteg, addig üresen álló lepusztult üzlethelyiségben hirtelen kínai és cigány jelmezárusok jelentek meg a múlt héten, ahol irdatlan mennyiségű műanyag jelmezkellék, bohóc és pilótaruha várt minket.
A Karnevált ,megelőző egy hónapban, minden nap előadásokat tartottak a színházban, amit a tv-ben többször is láttunk. 10-15 énekes különböző egyenjelmezben saját nótákat, ismert vicceskedve átdolgozott nótákat énekel kitár dob, alkalomadtán valami fúvóshangszer kíséretében. Mivel nem sokat értettem belőle zeneileg nem voltak nagy különbségek nettó egy-két óra élvezet után, enyhe unalom vette át a helyét. Lényeg a lényeg a karnevál első napja előtt este, vagyis pénteken a színházban megválasztják a győztes csapatot, akik babérkoszorút, rengeteg pénzt és egy körutazást nyernek az országban, ahol mindenkinek előadhatják dalaikat. 
Eljött hát a szombat, irgalmatlan embertömeg hömpölyödött az utcára mozdulni alig lehetett, főleg a nagy tereken de kisebb lépcsőkön megjelentek az addig csak a színház falain belül éneklő jelmezes kórusok és az utcán kezdtek szórakoztatni. Olyan volt az élmény, mint otthon a quimbyvel, lemezen szar, élőben király. Mindenhol vattacukor árusok meg sültkolbásszag. Sétálgattunk élveztük a zenét, meg a jó előre bespájzolt olcsósört. Később persze mi más, mint valamely jólbevált erasmusos szórakozóhely. Vasárnap kicsit megviselten inkább a lengyel barátaink lakásán kisebb baráti körben moderáltan szórakoztunk. Hétfőn délután ismét karnevál Bennel és barátnőjével az utcákat jártuk hallgattuk az énekeseket ettünk az utcai kajából (garnélarákos minilepény,óriás főttkrumpli gyrososan töltve, enyhébb fűszerezéssel nem rossz), amely koraestébe nyúlt, melyet végül a polákok lakásában tetőztünk. Kedden este kisebb vacsit dobtunk össze itt nálunk, a holland srác és barátnője főztek garnélarákból, surimiből (ez valami japán tekerthal aki tudja mi az, örülök neki) meg mindenféle zöldségből currys rizottót, mi Bennel megnéztük hogy készül, aztán megettük. Azóta kis pihenés semmi extra. Olaszunk végül marad,  bánja a történteket, próbál engesztelni takarít, főzött nekem kávét, meg mondta majd főz nekem kaját. Azért ennyire nemkéne nyaliznia de nincs mit tovább ragozni ezen, úgyhogy no further comment.
Holnap egy napos Cordoba trip, majd nemhiába várvavártam érkezik a Kriszti is végre:)